Imágenes de páginas
PDF
EPUB

ὁ γὰρ εἰς τὴν προτέραν γράψας ἐπιστολὴν, ἣν ἐνέγκαμεν ἡμεῖς, ὅτι ἔγραφον δ ̓ ἄν, καὶ διαῤῥήδην, ἡλίκα ὑμᾶς εὖ ποιήσω, εἰ εὖ ᾔδειν καὶ τὴν συμμαχίαν μοι γενησομένην, γεγονυίας τῆς συμμαχίας, οὗ φησιν εἰδέναι, τί ἂν χαρίσαιτο.

Abundat ότι. sunt enim ἔγραφον δ' ἂν

γενησομένην, ipsa Philippi verba. Sic in Evang. Matth. xiii. 11. ὁ δὲ ἀποκριθεὶς, εἶπεν αὐτοῖς, ΟΤΙ ὑμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν. et sexcentis aliis locis.

De Falsa Legatione. p. 353. 1. 27. οὗ φησιν εἰδέναι, τί ἂν ποιῶν χαρίσαιτο, οὐδὲ ἃ αὐτὸς ὑπέσχετο. τοῦτο γὰρ ᾔδει δηλονότι, εἴπερ μὴ ἐφενάκιζεν ὑμᾶς.

Fors. οὐδὲ ἃ οὗτος (Æschines scilicet) υπέσχετο. Promisit Eschines, a Macedonia reversus, Philippum multis rebus Atheniensibus gratificaturum esse. illæ res igitur saltem, nisi Atheniensibus verba dedit, Philippo probe cognitæ fuerunt. εἶπε δὲ (Æschines) τοιούτους λόγους, καὶ τηλικαῦτα καὶ τοσαῦτα ἔχοντας ἀγαθὰ, ὥσθ ̓ ἅπαντας ὑμᾶς λαβὼν ᾤχετο. ἔφη γὰρ ἥκειν πεπεικώς Φίλιππον πάνθ ̓ ὅσα συμφέρει τῇ πόλει, καὶ περὶ τῶν ἐν ἀμφικτύοσι, καὶ περὶ τῶν ἄλλων ἁπάντων. p. 347. 1. 8. seqq.

De Falsa Legat. p. 355. 1. 25. ἐπαναστὰς δὲ ὁ Φιλοκράτης μάλα ὑβριστικῶς, οὐδέν ἐστιν, ἔφη, θαυμαστὸν, ὦ ἄνδρες Αθηναῖοι, εἰ μὴ ταυτὰ ἐμοὶ καὶ Δημοσθένει δοκεῖ· οὗτος μὲν γὰρ ὕδωρ, ἐγὼ δὲ οἶνον πίνω.

Si locum hunc legere potuisset poëta nostras Gay, vix, puto, eloquentiam Demosthenis caluisse mero affirmasset.

"thou-with eloquence profound,

And arguments convictive, didst enforce
Fam'd Tully, and Demosthenes renown'd."
Gay, On wine. v. 92.

De Falsa Legatione. p. 359. 1. 17. ἀπὸ τοίνυν ταύτης πεμπταῖα λογίζομαι τὰ παρ' ὑμῶν ἐν τοῖς φωκεύσι γενέσθαι, κ. τ. λ. —Æschines περὶ παραπρεσβ. p. 299. τί γὰρ ἄν τις τοιούτῳ πιστεύσειεν ἀνθρώπῳ, ὃς ἐγκεχείρηκε λέγειν, ὡς Φίλιππος οὐ τοῖς αὑτοῦ στρατηγήμασιν, ἀλλὰ ταῖς ἐμαῖς δημηγορίαις εἴσω Πυλῶν παρῆλθε; καὶ λογισμόν τινα ἡμερῶν συνηριθμεῖτο πρὸς ὑμᾶς, ἐν οἷς ἐγὼ μὲν ἀπήγγελλον τὴν πρεσβείαν, οἱ δὲ Φαλαίκου, τοῦ Φωκέων τυράννου, δρομοκήρυκες τἀνθένδε ἐκεῖσε διήγγελλον, πιστεύσαντες δὲ οἱ Φωκεῖς ἐμοὶ, εἴσω Πυλῶν αὐτὸν παρε δέξαντο, καὶ τὰς πόλεις τὰς αὑτῶν παρέδοσαν.

De Falsa Legat. p. 360. 1. 5. καὶ πέμπτην ἡμέραν εἶναι ταύτην ἐλογίζετο, ἀφ ̓ οὗ γεγόνασιν αἱ σπονδαί. ὀγδόη τοίνυν, ἑβδόμη, ἕκτη, πέμπτη, τετράς. αὐτὸ συμβαίνει, εἰς ταύτην εἶναι πέμπτην, αὐτὸ συμβαίνει. Εx computatione id ipsum efficitur; the reckoning comes exactly right,-quintum diem (h. e. quintum ab ỏydog φθίνοντος) in hunc diem (i, e. in τετράδα vel τετάρτην φθίνοντος)

incidere. Ad verbum, Quintum esse diem ad hunc. Caterum notandum est, τὰς σπονδὰς factas fuisse ubi aderat Philippus. vid. 11. 24. and 28.

De Falsa Legat. p. 365. 1. 3. πέντε γὰρ γεγόνασιν ἡμέραι μόναι, ἐν αἷς οὗτος ἀπήγγειλε τὰ ψευδῆ· ὑμεῖς ἐπιστεύσατε· οἱ φωκεῖς ἐπύ θοντο· ἐνέδωκαν ἑαυτούς· ἀπώλοντο.—Longinus, Sect. 19. τὰ γὰρ ἀλλήλων διακεκομμένα, καὶ οὐδὲν ἧττον κατεσπευσμένα, φέρει τῆς ἀγωνίας ἔμφασιν, ἅμα καὶ ἐμποδιζούσης τι, καὶ συνδιωκούσης.

De Falsa Legatione. p. 365. 1. 11. ἐπειδὴ δὲ ἧκεν εἰς Πύλας, οἱ Λακεδαιμόνιοι δ' αἰσθόμενοι τὴν ἔνεδραν, ὑπεχώρησαν, τοῦτον αὖ προκατ θῆκεν ἐξαπατῶν ὑμᾶς.—κ. τ. λ.

Vide quid hac de re dicat Æschines Περὶ παραπρ. p. 302. 1. 3. De Falsa Legat. p. 374. 1. 13. ἔστιν οὖν, ὅστις ὑμῶν φωνὴν ἀκή κοεν Αἰσχίνου κατηγοροῦντος Φιλίππου; τίς δ ̓ ἐξελέγχοντα, ἢ λέγοντά τι τοῦτον ἑώρακεν; οὐδὲ εἰς, ἀλλ ̓ ἅπαντες ̓Αθηναῖοι πρότερον κατηγοροῦσι Φιλίππου, καὶ ὁ τυχων ἄει.

Πρότερον) ἢ Αἰσχίνης scilicet. Quivis in accusandum Philippum pronior est quam Æschin s?

De Falsa Legat. p. 377. 1. 18. καίτοι, τίς ἡ κοινωνία, τίς ἡ πολλὴ πρόνοια ὑπὲρ Φιλοκράτους αὕτη; ὃν εἰ τὰ κάλλιστα, καὶ πάντα τὰ συμφέροντα ἐπεπρεσβεύκει, χρήματα ὡμολόγει λαβεῖν ἐκ τῆς πρεσβείας, ὥσπερ ὡμολόγει, τοῦτό γε αὐτὸ φυγεῖν καὶ διευλαβηθῆναι τῷ προῖκα πρεσβεύοντι προσῆκε, καὶ διαμαρτύρασθαι τὸ καθ ̓ αὑτόν.

Inserit Reiskius δὲ inter χρήματα et ώμολόγει, mutatque ώμολόγει loco inferiore cum ὁμολογεῖ, et αὑτὸ cum αὑτός. Vera lectio forsitan ὃν, εἰ τὰ κάλλιστα καὶ πάντα τὰ συμφέροντα ΠΕΠΡΕΣΒΕΥΚΩΣ, χρήματα ὡμολόγει λαβεῖν ἐκ τῆς πρεσβείας, (ὥσπερ ὡμολόγει") τοῦτό γε αὐτὸ (subaud. κατά.-propter id ipsum, On that very account) φυγεῖν καὶ διευλαβηθῆναι τῷ προῖκα πρεσβεύ οντι προσῆκε, κ. τ. λ.

De Falsa Legat. p. 383. 1. 3. ἀλλ' ὑπὸ τούτων ἐδιδάχθη (Φίλιππος) καὶ ταῦτ ̓ ἤκουσεν, ἅπερ καὶ πρότερόν ποτ' εἶπον ἐγὼ πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ δήμῳ, καὶ τούτων οὐδεὶς ἀντεῖπεν, ὡς ὁ μὲν δῆμός ἐστιν ὄχλος, ἀσταθε μητότατον πράγμα τῶν ἁπάντων, καὶ ἀσυνθετώτατον, ὥσπερ ἐν θα λάττῃ πνεῦμα ἀκατάστατον, ὡς ἂν τύχοι, κινούμενον.

Nou hoc vult Demosthenes, Æschinem Philippum, se Athenienses, eadem docuisse; eandem opinionem de mobilitate populi Eschinem Philippo, sese Atheniensibus professum esse: sed sese verba Æschinis hac de re ad populum Atheniensem detulisse; Æschinem vero sociosque ejus, illis se verbis usos fuisse, non potuisse negare: verba erant, ὡς ὁ μὲν δῆμός ἐστιν ὄχλος, κ. τ. λ.

' P. 375. lin. penult.

De Falsa Legat. p. 590. 1. 12. εἰ δὲ καὶ πᾶσιν ἤρεσκε ταῦτα τοῖς ἄλλοις πρέσβεσιν, αὐτίκα εἴσεσθε, (quibus enim placuerint, ii #schini aderunt, patrocinabuntur,) ἐγὼ μὲν γὰρ οὐδέν πω λέγω περὶ οὐδενὸς, οὐδ ̓ αἰτιῶμαι, οὐδ ̓ ἀναγκασθέντ ̓ αὐτῶν οὐδένα δεῖ δοκεῖν χρηστὸν εἶναι τήμερον, ἀλλὰ δι ̓ αὑτὸν, καὶ τὸ μὴ κεκοινωνηκέναι τῶν ἀδικημάτων. Sensus est:-Neminem hodie præterquam Æschinem accuso, nemo igitur coactus, nolens volens, innocentiam suam demonstrabit ; sed ultro, sponte sua, Æschinem non defendendo : non defendet enim nisi facinorum particeps.-cæcutit hic Reiskius.

De Falsa Legat. p. 390. 1. 24. ἀλλὰ τρεῖς μῆνας ὅλους ἀποδημήσαντες, καὶ χιλίας δραχμὰς λαβόντες ἐφόδιον παρ' ὑμῶν ὅσα παρ' οὐ δεμιᾶς ἄλλης πόλεως, οὔθ ̓ ὅτε ἐκεῖσε ἐπορεύοντο, οὔθ' ὅτ ̓ ἐκεῖθεν δεῦρο τοὺς ὅρκους ἔλαβον, ἀλλ ̓ ἐν τῷ πανδοκείῳ τῷ πρὸ τοῦ διοσκουρείου.

Nec inter eundum, nec inter redeundum, jusjurandum a Philippo et sociis, in propriis a quoque finibus, ut par erat, exegerunt.

De Falsa Legat. p. 394. 1. 27. τί δήποτε, ὡς φής, ὦ Δημόσθενες, ἀπὸ τοῦ συνειπεῖν ἐμὲ (Eschinem) Φιλοκράτει, γνοὺς οὐδὲν ὑγιὲς ἡμᾶς πράττοντας, τὴν μετὰ ταῦτα πρεσβείαν τὴν ἐπὶ τοὺς ὅρκους συνεπρέσβευσας πάλιν, καὶ οὐκ ἐξωμόσω;

ἀπὸ τοῦ συνειπεῖν ἐμὲ Φιλοκράτει) Inter primam scilicet et secundam legationem,

De Falsa Legat. p. 995. 1. 1. ταῦτα μέμνησθε, ὅτι τούτοις ώμο λογήκειν ἥξειν, οὓς ἐλυσάμην, καὶ κομιεῖν τὰ λύτρα καὶ σώσειν εἰς δύναμιν.

Legatione prima promissum dederat Demosthenes, quod secunda absolvit.

De Falsa Legat. p. 410. 1. 2. σκοπεῖτε, ὦ ἄνδρες δικασταὶ, εἰ ἐφ' οἷς ὁ μηδοτιοῦν ἀδικῶν ἐφοβούμην ἐγώ, μὴ διὰ τούτους ἀπόλωμαι, τι τούτους προσήκει παθεῖν τοὺς αὐτοὺς ἠδικηκότας ;

Eliminandum τὸ ΕΙ.—Constructio; σκοπεῖτε, ὦ ἄνδρες δικαστ ταὶ, τὶ προσήκει τούτους, τοὺς αὐτοὺς ἠδικηκότας, παθεῖν (διὰ τὰ πεπραγμένα) ἐφ ̓ οἷς ἐγω, ὁ μηδοτιοῦν ἀδικῶν, ἐφοβούμην μὴ διὰ τού τους απόλωμαι.

De Falsa Legat. p. 411. 1. 2. καὶ δέδοικα, δέδοικα· (εἰρήσεται γὰρ, ὦ ἄνδρες δικασταὶ, ἅπανθ', ἃ φρονῶ, πρὸς ὑμᾶς) μὴ τότε μὲν τούτοις συνεπισπάσησθέ με τὸν μηδοτιοῦν ἀδικοῦντα, νῦν δὲ ἀναπεπτω κότες ἦτε.

66

μὴ τότε] Sensus videtur poscere μή ποτε.” IURIN.

Legendum potius videtur, τότε μὲν μὴ τούτοις συνεπισπάσησθε με τὸν μ. α. νῦν δὲ μὴ ἀναπεπτωκότες ήτε. Sic τότε non ex συνεπισπάσησθε aptum erit, sed ex δέδοικα. " Sæpe (σημείωσαι, non semper) et præt. δέδοικα sive δέδια-præsentis signif. obtinet.” inquit H. Steph. Thesaur, 1. 919. d.

De Falsa Legat. p. 413. 1. 26. τοῦτον μὲν τοίνυν οὐκ ἔκρινεν Αἰσχίνης, ὅτι τὸν αὐτοῦ παῖδα ἐπ ̓ αἰσχύνῃ πρὸς Φίλιππον ἔπεμψεν.

ἐπ ̓ αἰσχύνῃ] Idem quod ἐφ ̓ ὕβρει. p 440. 1. 7.

De Falsa Legat. p. 415. 1. 13. εἰ δὲ δὴ καὶ ἐν αὐτοῖς οἷς ἐτιμᾶσθε ἠδίκηκέ τις ὑμῶν, καὶ ταῦτα τοιαῦτα, πόσῳ μᾶλλον ἂν μισοῖσθε δικαίως ἢ σώζοισθε;

"F. xai TaŬTa Tà Toιauta, præsertim in talibus et tantis rebus.' Markland.

Quod ad sententiam quidem recte: articulus autem in hunc locum admitti non potest. xaì raŭta toiaŭta, And that so flagrantly too. καὶ ταῦτα τ. exaggerat. τοιαῦτα regitur ab ἠδίκηκε,

De Falsa Legat. p. 417. 1. 21. εἶτα τὸν εἰς τὰς ὄρνις εἰσιόντα, καὶ μετὰ Πιτταλάκου περιϊόντα, καὶ τοιαῦτ ̓ εἰπῶν, ἀγνοεῖτ ̓, ἔφη, ποῖόν τινα ἡγεῖσθαι δεῖ;

"Demosth. sis Toùs ögvis slow, ad avium pugnas spectandas, ut gallinaceorum et coturnicum." H. Steph. Thes. 11. 1454.d. "In forum pullarium, aviarium." Reisk. in Indice Græc,

Demosth.

THE MEEKNESS OF MOSES CONSIDERED. NUMBERS XII. 3.

THE very judicious and satisfactory observations of the late learned Dr. Kennicott, on the above subject and text, claim a more general acquaintance; and with this view their insertion is requested in the Classical Journal,-a publication so successfully devoted to the interests of "Classical, Biblical, and Oriental Literature." They only need to be understood, in order to be universally approved and adopted.

.ואיש משה ענו .3 .Num. XII

"This verse strikes almost every reader with surprise; partly on its own account, partly from its connexion. That Moses was meek above all men, if true, was not at all likely to have been recorded by himself. It is still. less likely to have been said by one who has recorded himself as a man of great warmth. See Exod. ii, 11—14. v, 25. xi, 8. xxxii, 19, 22. Num. i, 13, 15, 16. And as to Num. xx, 10-12. see Ps. cvi. 32, 33. But if Moses had been in fact the meekest of men, the record of such a quality seems to have no connexion with the context here. The preceding verses set forth, that Miriam and Aaron exalted themselves as

rivals to Moses; boasting, that God had spoken by them likewise. And in the verses following, God declares, that he revealed himself to Moses more than to any other prophet. It therefore seems necessary to consider this 3d verse, as connected with the divine communications, and to translate the words thus:-Now the man Moses gave forth more answers, (from God) or was highly favored with answers, above all, &c.—erat responsor eximius (TND) pra omni homine, &c. Such is the excellent version of this place, in a thesis under the very learned Albert Schultens, in 1725. This author refers to Juchasin, where Ezra is called y responsor similis Mosi. And it is very remarkable, that 16 Mss. read y here, agreeably to the word in Juchasin. Spinoza (cap. viii. p. 107.) quotes this verse (Num. xii, 3.) as one proof, that Moses did not write the Pentateuch." See Boothroyd's Bibl. Hebr. 1. p. 142. Notes; who says in addition:-" The connexion evidently supports this rendering."

In examining the merits of the English version of the present text (and I am sorry to observe that all the other translations give the same meaning), an intelligent reader would be naturally desirous of knowing-what may be the literal idea of the original expression? what signification is required by the context? and what appears to be the general testimony of inspired history relative to the moral disposition of Moses?

The primary meaning of , as given by Lexicographers, is, to act upon, to answer, to own the last of which may perhaps have no distant etymological relation to the sacred tongue. And the passage therefore in question might not improperly be read-" Now the man Moses was owned above, &c.:"-a declaration not inconsistent with self-biography-well confirmed by every portion of the preceding history-and again established by the awful occurrences of the subsequent narrative.

This last idea seems decisively confirmatory of the literal interpretation, and shows what meaning is demanded by the general connexion. Miriam and Aaron, who had dared to question Moses' authority, were now convinced by painful experience, that he was indeed "owned," or "answered greatly more than any man who was on the face of that land ;" and that “ the Lord hath indeed spoken only by Moses."

But while the lawgiver of Israel sustains this eminent distinction, what appears to be the purport of the sacred narrative respecting his temper? was he distinguished by meekness ?—“ I trow not." The general contents of his biography would most certainly induce any other conclusion.

« AnteriorContinuar »