Imágenes de páginas
PDF
EPUB

it did formerly exist in the Egyptian tongue, the place of which is now supplied altogether by that other Egyptian name for wood and cotton, Tchens. Roland seems to confound bad and bytz in Hebrew, as if they were the same word, others mention the latter as a mere Chaldee word, but Forster, as noticed above, conceives bytz to be first introduced into Hebrew after connections of the Jews with the Chaldeans and Persians, because Tchesh is only used in scripture before, yet as bad is also found in Hebrew as early as in Exodus 28. 42. this proves the two words to have been totally different; and also confirms the antiquity of the Coptic word Tchens, and accounts still better for bytz being not now found in Coptic; but it is the same thing to my reasoning, if bytz was first borrowed from Egypt by the Chaldeans, and from them or the Persians came to the Greeks, who perhaps themselves subjoined the second syllable σos, as they often did to other foreign words in their terminations. Upon the whole, then, it appears from these examples still farther, that the Egyptian was an original language, and, moreover, that much of that ancient original language is still preserved in the modern Coptic, which also supplies us with the roots of these Oriental names, as being still significant of themselves in Coptic, while they have only a secondary and adventitious meaning in all other languages, to express the proper names of particular objects and nothing else. In Persian and Arabic the name of baz does not seem appropriated either to linen or cotton, it is therefore, doubtful, whether it be most connected with the Hebrew bad or bytz.

LOCI QUIDAM LUCIANI EMENDATI ATQUE EXPLANATI:

A JOANNE SEAGER, A.B.

BICK NOR. WALLIE, IN COMITATU MONUMETHIÆ,

RECTORE.

No. II.

CHARON, sive Contemplantes. pag. 507. ἀλλ ̓ ἦν τε χαλκόν, ἤν τε χρυσὸν ἀναθῇς, ἄλλοις μέν ποτε κτήμα καὶ ἔρμαιον ἔσῃ ἀνατεθεικώς, Φωκεῦσιν, ἢ Βοιωτοῖς, ἢ Δελφοῖς αὐτοῖς, ή τινι τυράννῳ ἢ ληστῇ· τῷ δὲ θεῷ ὀλίγον μέλει τῶν σῶν χρυσοποιῶν. In Edit. Salmur. legitur ή τινι Tugáva λnot-recte, ut mea fert opinio. Substantivo sæpe conjungitur substantivum aliud loco adjectivi, ut OAEOPOX гPAM

ΜΑΤΕΥΣ, Demosth. De Corona p. 79. edit. Foulkes et Friend. -Sic mihi trama figura Sit reliqua; ast illi tremat omento POPA VENTER? Persius VI. 74.

:

Thus in successive course the minutes run,

And urge their PREDECESSOR MINUTES on.

Dryden's Translation of Ovid's Met. b. 15. Lectori docto sexcenta ejusmodi occurrent. Erat τύραννος λῃστὴς Dionysius; qui (ut verbis utar Ciceronis) cum fanum Proserpine Locris expilavisset, navigabat Syracusas: isque cum secundissimo vento cursum teneret, ridens: Videtisme, inquit, amici, quam bona a diis immortalibus navigatio sacrilegis detur? Atque homo acutus, cum bene planeque percepisset, in eadem sententia perseverabat: qui, cùm ad Peloponnesum classem appulisset, et in fanum venisset Jovis Olympii, aureum ei detraxit amiculum, grandi pondere, quo Jovem ornarat ex manubiis Carthaginiensium tyrannus Gelo: atque in eo etiam cavillatus est, astate grave esse aureum amiculum, hieme frigidum: eique laneum pallium injecit, cùm id esse ad omne anni tempus diceret: idemque Esculapii Epidauri barbam auream demi jussit. Neque enim convenire, barbatum esse filium, cùm in omnibus fanis pater imberbis esset. De Nat. Deor. III. c. 94. τύραννος ληστής erat Sylla : ἐπεὶ δὲ καὶ χρημάτων ἔδει πολλῶν πρὸς τὸν πόλεμον, ἐκίνει τὰ τῆς ̔Ελλάδος ἀσυλα· τοῦτο μὲν ἐξ ̓Επιδαύρου, τοῦτο δὲ ἐξ ̓Ολυμπίας, τὰ κάλλιστα καὶ πολυτε λέστατα τῶν ἀναθημάτων μεταπεμπόμενος. ἔγραψε δὲ καὶ τοῖς ̓Αμφικ τύοσιν εἰς ΔΕΛΦΟΥΣ, ὅτι τὰ χρήματα τοῦ θεοῦ βέλτιον εἶναι (fors εἴη) κομισθῆναι πρὸς αὐτόν. ἢ γὰρ φυλάξειν ἀσφαλέστερον, ἢ καὶ ἀποτ χρησάμενος, ἀποδώσειν οὐκ ἐλάττω. καὶ τῶν φίλων ἀπέστειλε Κάφιν τὸν Φωκέα, κελεύσας σταθμῷ παραλαβεῖν ἕκαστον. ὁ δὲ Κάρις ἧκε μὲν εἰς Δελφοὺς, ὤχνει δὲ τῶν ἱερῶν θίγειν, καὶ πολλὰ, τῶν ̓Αμφικτυόνων παρόντων, ἀπεδάκρυσε τὴν ἀνάγκην. ἐνίων δὲ φασκόντων ἀκοῦσαι φθεγγομένης τῆς ἐν τοῖς ἀνακτόροις κιθάρας, εἴτε πιστεύσας, εἴτε τὸν Σύλλαν βουλόμενος ἐμβαλεῖν εἰς δεισιδαιμονίαν, ἀπέστειλε πρὸς αὐτόν. ὁ δὲ σκώπτων ἀντέγραφε, θαυμάζειν τὸν Κάφιν, εἰ μὴ συνίησιν ὅτι χαίροντος οὐ χαλεπαίνοντος εἴη τὸ ἄδειν. ὥστε θαῤῥοῦντα λαμβάνειν ἐκέλευσεν, ὡς ἡδομένου τοῦ θεοῦ καὶ διδόντος.

Τύραννος ληστὴς, illud Thomsoni, quod ad sensum attinet haud absimile, in memoriam reducit :

Disdainful of Campania's gentle plains,
And all the green delights Ausonia pours;

When for them she must bend the servile knee,

And fawning take the SPLENDID ROBBER'S boon.

CHARON, sive Contemplantes, pag. 510.

Summer v. 958.
Videtur scriptum

fuisse : εἶχε, ὦ Κλωθοῖ. γεννικῶς καὶ αὐτοὺς ἀνασκολόπιζε, ὦ βελτίστη, καὶ τὰς κεφαλὰς ἀπότεμνε, ὡς εἰδῶσιν ἀνθρωποι ὄντες,

DE SACRIFICIIs. pag. 529. ἐπεὶ δ ̓ ἅπαξ τοῦ ̓Απόλλωνος ἐμνήσε θην, βούλομαι καὶ τἆλλα εἰπεῖν, ἃ περὶ αὐτοῦ οἱ σοφοὶ τῶν ἀνθρώπων λέγουσιν· οὐχ ὅσα περὶ τοὺς ἔρωτας ἐδυστύχησεν, οὐδὲ τοῦ Υακίνθου τὸν φόνον, οὐδὲ τῆς Δάφνης τὴν ὑπεροψίαν, ἀλλ ̓ ὅτι καὶ καταδικασθεὶς ἐπὶ τῷ τῶν Κυκλώπων θανάτῳ, κἀξοστρακισθεὶς, διὰ τοῦτο ἐκ τοῦ οὐρανοῦ κατεπέμφθη ἐς γῆν, ἀνθρωπίνῃ χρησάμενος τῇ τύχη. ὅτε δὲ καὶ ἐθήτευσεν ἐν Θετταλία παρ' ̓Αδμήτῳ, καὶ ἐν Φρυγίᾳ παρὰ Λαομέδοντι. Legi debet : ὅτε ΔΗ καὶ ἐθήτευσεν ἐν Θετταλία Quo quidem tempore, &c.

DE SACRIFICIIS. p. 559. ἔστι δὲ ὁ ̓Απις ἐξ ἀγέλης θεὸς, ἐπὶ τῷ προτέρω χειροτονούμενος, πολὺ καλλίων καὶ σεμνότερος τῶν ἰδιωτῶν βοῶν. Scribendum puto : ἐπὶ τῷ ΠΡΩΤΕΙΩι χειροτονούμενος.

VITARUM AUCTIO. p. 544. Forte: πρὸς δὲ τοῖσδετι, τοῖσιν εἰρημένοισι, καὶ σεωυτὸν, ἕνα δοκέοντα, ἄλλον ὁρεόμενον καὶ ἄλλον ἔοντα

εισεαι.

VITARUM AUCTιο. p. 551. ναύτης δ ̓ ἂν ἴσως, ἢ κηπωρὸς, ἐν καιρῷ γένοιο. Male vertitur ἐν καιρῷ Opportune, cum valeat Utilis. Vid. Steph. Thesaur. Ling. Græc. tom. II. 10. G.— Euripid. Troad.

ἡ τοῦ πατρὸς δέ σ ̓ εὐγένει ̓ ἀποκτενεῖ,

ἢ τοῖσιν ἄλλοις γίνεται σωτήρια

τὸ δ' ἐσθλὸν οὐκ ΕΙΣ ΚΑΙΡΟΝ ἦλθέ σοι πατρός.

VITARUM AUCTIO. p. 558. Epicurus, Mercurii præconis voci subjectus, mercatori cuidam addicitur. Ερμ. Τίς ὠνεῖται τοῦτον — Αγο. Τίς ἡ τιμή; Ερμ. Δύο μναι. Αγο. Λάμβανε. τὸ δεῖνα δὲ ὅπως ἴδω, τίσι χαίρει τῶν ἐδεσμάτων. Ερμ. τὰ γλυκέα σιτεῖται, καὶ μελιτώδη καὶ μάλιστα τὰς ἰσχάδας.

Τὸ δεῖνα δὲ quid sibi velint, nondum plane adsequor, ait Gesnerus.—Τὸ δεῖνα interjectio est, qua utebantur, quum subito in mentem venisset aliquid, cujus oblivisci periculosum, vel certe incommodum, fuisset. ΤΟ ΔΕΙΝΑ μέντοι —μὴ λαμβανέτωσαν οὗτοι τὸ δικαστικόν. (ita interpungendum. Lucian. Bis Accusatus p. 892. πλὴν (ΤΟ ΔΕΙΝΑ) ὅρα, ὦ Λυσία, μή τινι εἴπῃς τὸ περὶ τῆς κόμης. Lucian Dial. Meretr. p. 745. edit. Salmur.—καίτοι, ΤΟ ΔΕΙΝΑ, ψίαθός ἐστ ̓ ἐξοιστέα. Aristoph. Lysistr. 921.—ἀτὰρ, ΤΟ ΔΕΙΝΑ, δεῦρ ̓ ἐπανάκρουσαι πάλιν. Aristoph. Aves 648. — Sic distinguendum est igitur : τὸ δεῖνα δέ· ὅπως ἴδω τίσι χαίρει τῶν ἐδεσμάτων.

VITARUM AUCTIO. p. 564. Emendandum : ὁρᾷς δὲ δῆτα καὶ τὸν συλλογισμὸν, ὁποῖα φησιν—Εἰ τὸν πρῶτον τόκον λήψεται, καὶ τὸν δεύτερον· ἀλλὰ μὴν τὸν πρῶτον λήψεται. ἄρα καὶ τὸν δεύτερον.

VITAR. AUCT. p. 565. Χρύσιππος. Μανθάνεις· οὐ γὰρ ἐμαυτοῦ εἵνεκα λαμβάνω, τοῦ δὲ διδόντος αὐτοῦ χάριν. ἐπεὶ γάρ ἐστιν ὁ μέν τις ἐκχύτης, ὁ δὲ περιεκτικὸς, ἐμαυτὸν μὲν ἀσκῶ εἶναι περιεκτικὸν, τὸν δὲ μαθητὴν ἐκχύτην. Αγο. Καὶ μὴν τοὐναντίον ἔφης, τὸν νέον μὲν εἶναι περιεκ τικὸν, σὲ δὲ, τὸν μόνον πλούσιον, ἐκχύτην. Restituo. Αγο. Καὶ μὴν τοὐναντίον ΕΧΡΗΝ· τὸν νέον μὲν εἶναι περιεκτικὸν, σὲ δὲ, τὸν μόνον πλούσιον, ἐκχύτην.

VITAR. AUCT. p. 568. Αγο. ̓Αλλὰ τί σοι τὸ τέλος τῆς ἐπιστάσεως; Φιλοσ. (Πυῤῥώνειος) ̔Η ἀμαθία, καὶ τὸ μήτε ἀκούειν, μήτε ὁρᾶν. Αγο. Οὐκοῦν καὶ κωφὸς ἅμα, καὶ τυφλὸς, εἶναι λέγεις. Legendum puto : Οὐκοῦν καὶ κωφὸς ἅμα καὶ τυφλὸς, εἶναι ΘΕΛΕΙΣ.

PISCATOR, seu REVIVISCENTES. p. 536.—φήμαι γὰρ ἡμῖν διήγγελλον οἷα ἔλεγεν, ΕΙΠΩΝ ἐς τὰ πλήθη, καθ' ἡμῶν.

PiscATOR, seu Reviviscentes. p. 591. Εἶεν· ἡμεῖς μὲν ὑμῖν καὶ δὴ καθήμεθα, ἕτοιμοι ἀκούειν τῶν λόγων-Proban lectionem perperam solicitavit Marcilius; cui astipulatus est Solanus. Καὶ μὴν μηδ' ἐκεῖνό γε ὑμᾶς, ὦ ἄνδρες Αθηναίοι, λανθανέτω, ὅτι τῶν αἰσχίστων ἐστὶ, πάντας ἀνθρώπους ἰδεῖν καὶ ἀκοῦσαι τὰς μὲν συμφορὰς, αἷς δι ̓ ὑμᾶς ἐχρήσαντο οἱ ἄνδρες οὗτοι, πάντα τὸν χρόνον κυρίας αὐτοῖς γεγενημένας, τὰς δὲ δωρεὰς, ἃς ἀντὶ τούτων ἔλαβον παρ' ὑμῶν, ΚΑΙ ΔΗ λελυμένας. Demosthenes, contra Leptinem.—Εν ᾧ δὲ ταῦτα ἐβουλεύοντο, ΚΑΙ ΔΗ βασιλεὺς, παραμειψάμενος εἰς τὸ αὐτὸ σχῆμα, κατέστησεν ἐναντίαν τὴν φάλαγγα Xenoph. Αnab. Lib. I. cap. x. § 7. Videndus Hutchinsonus ad hunc locum, et Toupius ad Longinum

sect. XVI.

PISCATOR, seu Reviviscentes. p. 598. ταῦτα μὲν, ὥσπερ εἰκὸς ἦν, ἀπέφυγον· ἐπὶ δὲ τὰ σὰ, ὦ Φιλοσοφία, καλὰ ὡρμήσας, ἠξίουν ὁπόσον ἔτι μοι λοιπὸν τοῦ βίου, καθάπερ ἐκ ζάλης καὶ κλύδωνος ἐς εὔδιόν τινα λιμένα ἐσπλεύσας, ὑπὸ σοὶ σκεπόμενος, καταβιῶναι. Cum menda tam manifesta sit, miror neminem adhuc restituisse ΟΡΜΗΣΑΣ.

PISCATOR, seu Reviviscentes. p. 600. Οἱ γὰρ ἄνθρωποι, εἴ τινα τούτων ἑώρων, πονηρὸν, ἢ ἄσχημον, ἢ ἀσελγές τι, ἐπιτηδεύοντα, οὐκ ἔστιν ὅστις οὐ φιλοσοφίαν αὐτὴν ἠτιᾶτο, καὶ τὸν Χρύσιππον εὐθὺς, * Πλάτωνα, ἢ Πυθαγόραν, ἢ ὅτου αὐτὸν ἐπώνυμον ὁ διαμαρτάνων ἐκεῖνος ἐποιεῖτο, καὶ οὗ τοὺς λόγους ἐποιεῖτο. Conjicit Brodaeus καὶ οὗ τοὺς λόγους προσεποιεῖτο ; Jacobus Gronovius ἐπονεῖτο. Quid si legamus καὶ οὗ τοὺς λόγους ΕΜΙΜΕΙΤΟ?

PiscATOR seu Reviviscentes. p. 609. Βαβαί. ὡς πλήρης μὲν ἡ ἄνοδος ὠθιζομένων, ἐπεὶ τὰς δύο μνᾶς ὡς ἤκουσαν μόνον. Mihi placeret: ἐπεὶ τὰς δύο μνᾶς ΕΙΣΗΚΟΥΣΑΝ μόνον.

PISCATOR, seu Reviviscentes. p. 618. καίτοι γελοῖός ΓΕ εἰμι ἀναγκάζων ἰχθῦν λαλεῖν. Ita scribendum.

Forsitan

PISCATOR, seu Reviviscentes. p. 619. μὴ καί τι σοι, οἷον πολλοί εἰσιν, οἴχηται, αποσπάσας τὸ χρυσίον καὶ τὸ ἄγκιστρον. 'ΟΙΟΙ πολλοί εἰσιν.

VOL. IX. Cl. J.

NO. XVII.

L

CONJECTURA

In locum Dialogi de causis corrupta eloquentiæ.

DIALOGUM de causis corruptæ eloquentiæ alii Tacitum, alii Quintilianum scripsisse autumant. De vero auctore nihil certi habent in commentariis suis viri clarissimi. De fructu quem oratori affert extemporalis facundia, ait Marcus Aper. "Equidem ut de me ipse fatear, non euin diem lætiorem egi, quo mihi latus clavus oblatus est, vel quo homo novus et in civitate minime favorabili natus, quæsturam, aut tribunatum, aut præturam accepi, quam eos quibus mihi præ mediocritate hujus quantulæcunque in dicendo facultatis, aut reum prospere defendere, aut apud centumviros causam aliquam orare, aut apud principem ipsos illos libertos et procuratores principum tueri, et defendere datur. Tum mihi supra tribunatus et præturas, et consulatus ascendere videor, tum abire, quod si non in alio oritur nec in codicillis datur, nec cum gratia venit." c. 7.

Omnia plana et manifesta, si illud abire excipias quod intelligere nequeo; ita omnesa iunt, et pro virili locum mutant, corriguntque. Manuscripti nihil hic quidem adjuvant; ergo ad conjecturam recurrendum est. Quæ alii in hunc locum dixerunt, brevi exponam, meamque posthac lectionem subjiciam.

VARIORUM LECTIONES.

Tum supra me abire'-Rodolphus Agricola.
Tum in cœlum abire.'-Douza ad Petronium.

Tum abire'-Julius Salinerius.

Tum habere quod non in alto oritur'-Petrus Pithæus. 'Quod non in alto oritur'-Jus ac formulas Prætorum per in alto designat-Justus Lipsius.

est.

Tum habere quod non in atrio oritur' J. Lipsius.

Muretus Pithao et Lipsio consentiens non ulterius progressus

Tum habere quod non in alieno oritur'-Joh. Clericus.

Adeant, quibus otium est, ipsos animadversores semet invicem refutantes. (Vide Huetii emendationem, Brot. Tac. Tom. iv. p. 623. Valp. edit.)

Lego, quoniam mihi non satisfaciunt quas laudavi, lectiones, Tum audire, quod si non in alio oritur,' nec in codicillis datur, (i. e. principis) nec cum gratia venit (scilicet populi).

Audire, to get a name, to be called, Non recte facere, et tamen bene audire vult.-Cicero.

The Dialogue quoted above is not positively assigned to Tacitus,

« AnteriorContinuar »